Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás

3. ÁLTALÁNOS GAZDASÁGI MUTATÓK

3.1. NEMZETI SZÁMLÁK, GDP

A nemzeti számlák rendszere az ország gazdasági tevékenységét összefoglaló makrogazdasági statisztikai számlarendszer, amely a forrásokat veti össze a felhasználásukkal.

Az Európai Unió tagállamai 2014 szeptemberétől megváltozott módszertan szerint állítják össze a nemzeti számlákat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a 2013 májusában elfogadott uniós parlamenti és tanácsi jogszabálynak megfelelően elvégezte az új módszertan szerinti számításokat.

Az ESA2010 (European System of Accounts – A nemzeti számlák európai rendszere) módszertani előírás váltja fel a korábbiakban alkalmazott, ESA95 rendszert. Az új módszertan követi a gazdasági környezetben lezajlott változásokat, figyelembe veszi az új kutatási eredményeket és a felhasználók új igényeit.

Az új módszertan érintetlenül hagyja a nemzeti számlák rendszerének legfontosabb jellemzőit, alapvető vonásait, ugyanakkor tükrözi a gazdasági életben az utóbbi húsz év folyamán végbement változásokat. Figyelembe veszi az információs és kommunikációs technológiák térnyerését a termelési folyamatokban, az immateriális javak, a szellemi tulajdonú termékek bővülő szerepét és a globalizáció felerősödését. Az új rendszer konzisztens az IMF fizetésimérleg-statisztikájával (BPM6) és összhangban van az ENSZ által kiadott, világszerte elfogadott és alkalmazott nemzeti számla metodikájával, az SNA2008-cal, így biztosítva a makrostatisztikai mutatók világszintű összehasonlíthatóságát.

A rendszer alkalmazása 2014 szeptemberétől jogszabály által kötelező az EU-tagországok számára.

Fogalmak

Bruttó hazai termék (GDP): termelési oldalról számítva egyenlő az ágazatok vagy szektorok által előállított, alapáron értékelt bruttó hozzáadott értékek (azaz a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás különbségeinek) és az ágazatokra vagy szektorokra fel nem osztható termékadók és -támogatások egyenlegének összegével. E meghatározás jelen formájában 1995-től kezdődően érvényes.

Bruttó hozzáadott érték, alapáron:

+ kibocsátás (alapáron)

– folyó termelőfelhasználás (piaci beszerzési áron)

Kibocsátás: az adott gazdasági egység által más, a termelő és szolgáltató gazdasági egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. A kibocsátást a nemzeti számlák alapáron értékelik.

Folyó termelőfelhasználás: azoknak a termelési folyamat során az elszámolási időszakban más termelőegységtől vásárolt termékeknek és szolgáltatásoknak az értéke, amiket új termékek és szolgáltatások előállításához használnak fel. Az állóeszközök értékcsökkenése azonban nem része a folyó termelőfelhasználásnak. A folyó termelőfelhasználás értékelése piaci beszerzési áron történik.

Bruttó hazai termék (GDP), piaci beszerzési áron

Termelési oldalról:

+ az alapáron számított bruttó hozzáadott értékek összege

+ termékadók

– terméktámogatások

Felhasználási oldalról:

+ háztartások végső fogyasztási kiadásai

+ államháztartás végső fogyasztási kiadásai

+ nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai

+ bruttó állóeszköz-felhalmozás

+ készletváltozás

+ export

– import

Bruttó nemzeti jövedelem (GNI): a GDP-ből származtatható a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), ami a szektorok elsődleges jövedelmének, valamint a rezidens szektorok és a külföld egymás közötti tulajdonosi jövedelemátutalásai, illetve az Európai Uniótól kapott támogatások és az Európai Uniónak fizetett adók egyenlegének az összege.

A GDP termelési, míg a GNI jövedelmi mutató.

GNI= + bruttó hazai termék (GDP)
+ nem rezidens gazdasági egységektől kapott elsődleges jövedelmek
– nem rezidens gazdasági egységeknek fizetett elsődleges jövedelmek
– Európai Uniónak fizetett adók
+ Európai Uniótól kapott támogatások

Alapár: az az ár, amennyit a termelő egységnyi termék vagy szolgáltatás értékesítésekor realizál. Azaz az értékesítési árból le kell vonni a termelő által befizetett termékadókat, és hozzá kell adni az értékesítéshez kapcsolódó terméktámogatásokat.

Piaci beszerzési ár: az az ár, amelyet egységnyi termék vagy szolgáltatás igénybevételéért a felhasználó ténylegesen fizet. (Tehát nem tartalmazza a termelő célú felhasználáshoz vásárolt termékek és szolgáltatások után visszaigényelhető áfát, valamint a terméktámogatások értékét.)

A termékadók és -támogatások egyenlege: a termékek és szolgáltatások beszerzéséhez, értékesítéséhez és átadásához kapcsolódó adók és támogatások különbözete (idetartozik a vám, a jövedéki adó, a fogyasztási adó, az általános forgalmi adó, az exporttámogatás).

Végső fogyasztás, összes végső fogyasztási kiadás: azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az értéke, amik a háztartások vagy a társadalom végső szükségleteinek kielégítését szolgálják.

A háztartások végső fogyasztási kiadásai: azok a fogyasztási kiadások, beleértve az imputált kiadásokat is, amelyeket a rezidens háztartások termékek és szolgáltatások fogyasztására fordítanak.

A kormányzat végső fogyasztási kiadásai: a kormányzat által finanszírozott fogyasztást tartalmazzák. Idetartoznak a háztartások által egyénileg elfogyasztható termékek és szolgáltatások is (egészségügy, oktatás, az önkormányzati tulajdonban lévő lakások értékcsökkenése stb.), továbbá a közösségi célokat szolgáló kibocsátás fogyasztása (államigazgatás, honvédelem stb.).

A háztartásokat segítő nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai: az e szektor által finanszírozott végső fogyasztást fejezik ki, ezek teljes mértékben a háztartások fogyasztásába tartoznak.

Természetbeni társadalmi juttatás: a kormányzat (beleértve a társadalombiztosítást), valamint a nonprofit intézmények által finanszírozott és a háztartások által egyénileg igénybe vett termékek és szolgáltatások. A természetbeni társadalmi juttatásokból származó fogyasztás becslésére közvetett módszert alkalmazunk az évközi munkaügyi statisztikai adatok felhasználásával.

A háztartások fogyasztása a fogyasztási kiadáson kívül tartalmazza a természetbeni társadalmi juttatásból származó fogyasztást is. A háztartások fogyasztásán belül a fogyasztási kiadás becsléséhez a háztartás-statisztika, valamint a kiskereskedelmi forgalom volumenváltozásának negyedéves adatait használjuk fel.

Közösségi fogyasztás: azon termékek és szolgáltatások, amelyeket a lakosság nem egyénenként vesz igénybe, hanem a közösség tagjaként illeti meg. A közösségi fogyasztás főbb tételei: közigazgatás, védelem, tudományos kutatás, közvilágítás, a közutak fenntartása, az ár- és belvízkár elhárítása, parkfenntartás, köztisztasági szolgáltatás, földtani kutatás. A közösségi fogyasztást kizárólag az államháztartás finanszírozhatja. Negyedévente, a munkaügyi statisztikai adatok felhasználásával, közvetett úton becsüljük.

Külkereskedelmi egyenleg: a nemzetgazdaság export- és importforgalmának egyenlege, tartalmazza a külkereskedelmi áruforgalmon kívül a szolgáltatások exportjának és importjának egyenlegét. Az áruforgalom tartalmazza a külkereskedelmi áruforgalmi statisztikából rendelkezésre álló általános forgalmat (beleértve a vámszabad területek és a külföld közötti forgalmat), a bunkerüzemanyagot, az aktív és passzív bérmunkát (bruttó értéken számba véve), a bérmunka késztermék export anyagtartalmának korrekcióját, a javítást (nettó értéken számba véve) és a tértiárut. A szolgáltatásforgalom tartalmazza az idegenforgalmat (a nem rezidensek költése Magyarországon és a rezidensek költése külföldön), a rezidens és nem rezidens gazdasági egységek közötti üzleti és egyéb szolgáltatás tranzakciókat. A nemzetgazdasági elszámolásokban a külkereskedelmi áruforgalom számítása szerződéses paritáson történik. A becsléshez a külkereskedelmi statisztika és a fizetési mérleg adatait, továbbá a szolgáltatások külkereskedelmére vonatkozó rövid távú (havi, negyedéves) információkat használtuk fel.

Az állóeszköz-felhalmozás (beruházás) adatai becslésének alapja a KSH évközi beruházás-statisztikai jelentése, továbbá a kis értékű beruházásokra és a kisszervezetek beruházásaira vonatkozóan az egyéb szakstatisztikák (építőipar, lakásstatisztika) információi.

A bruttó felhalmozás a bruttó állóeszköz-felhalmozás és a készletváltozás összege.

A bruttó állóeszköz-felhalmozás tartalmazza az elszámolási időszakban vásárolt vagy saját termelésben előállított tárgyi eszközök és immateriális javak értékét, a használt tárgyi eszközök értéknövekedését, a külföldről származó tárgyieszköz-apportot, valamint a pénzügyi lízing konstrukcióban beszerzett tárgyi eszközök értékét.

Az állóeszköz-állomány bruttó értéke magában foglalja minden, még használatban levő állóeszköz értékét a hasonló új eszközök tényleges vagy becsült jelenlegi beszerzési árain, tekintet nélkül az eszköz korára.

Az állóeszköz-felhasználás a termelésben működtetett állóeszközök azon értékcsökkenését fejezi ki az adott elszámolási időszakban, ami a fizikai elhasználódásból, a szokásos erkölcsi elavulásból és a szokásos véletlen károkból adódik. Az értékcsökkenés az állóeszköz-felhasználás szinonimája.

Az állóeszköz-állomány nettó értéke a még használatban levő állóeszközök jelenlegi árakon értékelt állománya, azzal a feltételezéssel, hogy a folyó évben az összes eszközt jelenlegi állapotában szerezték be. A nettó érték különbségként számítható: az újrabeszerzési áron értékelt állóeszköz-állományt csökkenti az állóeszköz-felhasználásnak (értékcsökkenésnek) a számbavétel időpontjáig halmozott értéke.

A folyamatos leltározás módszere (PIM) a termelők birtokában levő és használt állóeszközök állományának becslését igényli; a PIM-becslések arra épülnek, hogy a korábbi években, a felhalmozások eredményeként üzembe helyezett állóeszközből mennyi marad meg a számbavétel időpontjáig. A PIM-modellel a bruttó állóeszköz-állomány változása a következő összefüggés alapján határozható meg:

+ nyitó állomány a tárgyévi újrabeszerzési árak szerint értékelve

+ új állóeszközök beszerzése

+ használt állóeszközök beszerzése

– állóeszközök értékesítése

– állóeszközök selejtezése

= az állóeszközök bruttó értékének záróállománya

A készletek olyan termelt eszközök, amelyek tartalmazzák a vásárolt anyagok, áruk és szolgáltatások értékét (beszerzési áron), valamint a késztermékek, a félkész termékek (vágóállatok), valamint a befejezetlen termelés – ideértve a fakitermelésre szánt erdők telepítését – értékét előállítási költségen értékelve.

A készletváltozás-adatok a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokra, a nemzetgazdaság egészére vonatkoznak.

A készletváltozás az elszámolási időszak során a gazdasági szektorok saját termelésű és vásárolt készletállományában bekövetkezett változás értéke.

A külföldiközvetlentőke-befektetéssel működő vállalkozás olyan jogi személyiségű vagy jogi személyiség nélküli vállalat, amelyben egy másik gazdaságban rezidens befektető jogi személyiségű vállalat esetén a törzsrészvények vagy szavazati jogok legalább 10%-ával, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező vállalat esetén ennek megfelelő részesedéssel rendelkezik.

Az adatok nem tartalmazzák a különleges célú gazdasági egységek (SCV-k) adatait.

Módszertani forrás: a külföldiközvetlentőke-befektetéssel működő vállalkozásoknál: MNB, Budapest, 2014.

A külföldiközvetlentőke-befektetéssel működő vállalkozások adatforrása az MNB, Statisztikai Igazgatóság.

Foglalkoztatottak száma: a nemzeti számla rendszerében termelésnek tekintett, bármilyen termelőtevékenységben foglalkoztatott személyek száma (alkalmazottak, és önállók, beleértve a segítő családtagokat is). A foglalkoztatottak nemzeti számla szerinti fogalma eltér a KSH lakossági munkaerő-felmérésében használt fogalomtól, részben azért, mert a nemzeti számla rendszerében termelésnek minősülő tevékenységek nem minden esetben minősülnek jövedelem-szerző tevékenységnek (a munkaerő-felmérés ILO fogalmai szerint), részben azért mert a nemzeti számla a belföldi (hazai) szemléletű.

A legfontosabb korrekciós tételek:

Reáljövedelem: a termékeknek és szolgáltatásoknak azt a mennyiségét fejezi ki, amelyet a háztartások az adott időszaki jövedelmükből – az adott árszínvonal mellett – megszerezhetnek. Számszerűen a háztartások összes jövedelmének egy meghatározott év árain kifejezett értéke, ún. reálértéke.

A negyedéves bruttó hazai termék becslése

A KSH 1996 óta publikálja negyedéves GDP-számításait.

A negyedéves bruttó hazai termék termelési oldalról történő számítása folyó és előző évi árakon történik. A folyó áras adatok számítása részben statisztikai, részben adminisztratív adatforrásokon alapul. A számítások során a rendelkezésre álló éves adatokkal konzisztens negyedéves idősorokat extrapoláljuk. A változatlan áras adatok számítása az éves deflálásnak megfelelően készül, a negyedéves adatokon végzendő láncolás különlegességeit figyelembe véve.

A változatlan áras számítások láncindexek (chain-linking) alkalmazásával készülnek. A láncindexek bevezetését több dolog tette szükségessé: egyrészt a gazdasági szerkezetváltozást jobban követik az előző évi súlyok, mint az ötévente változtatott bázisévi súlyszerkezet, másrészt pedig ez a számítási mód felel meg az Eurostat előírásainak. A negyedéves idősor esetében a folyó áras adatokból először az előző év átlagárain számítunk változatlan áras adatokat, majd ezt követően az indexek segítségével az egész idősort 1995-ig visszaláncoljuk. Az így előállított idősor a 2015. évi átlagárakra csak mint referenciaévi árakra épül, a struktúrát meghatározó bázisév az idősor minden évi adatára a megelőző év, vagyis évente más és más. Az így kapott 2015. évi átlagáras idősor adatai azonban nem lesznek additívak adott negyedéven belül, vagyis a részek összege nem feltétlenül adja ki az aggregátumot, ezért a láncolást minden idősor esetében (a rész-aggregátumokra és az aggregátumokra külön-külön) el kell végezni.

A számítás az Eurostat ajánlásai alapján történt, melyek fő pontjai a következők:

Összekapcsolási módszerek az évesen láncolt negyedéves számlákhoz

Háromféle módszert ismer a szakirodalom a láncolt negyedéves számlák készítéséhez:

A KSH az éves átfedés módszerét választotta, egyrészt az éves-negyedéves adatok közötti additivitás miatt, amit ez a módszer automatikusan biztosít, másrészt, mert az egynegyed éves átfedés módszeréhez először a tárgynegyedév folyó áras adatát az adott év éves átlagáraira kellene átszámítani, ami a gyakorlatban nem megoldható. Az évet átfogó módszer alkalmazását nem támogatja az Eurostat.

Éves átfedés (annual overlap) módszere

1. lépés: minden negyedévre becslés készítése az előző év éves átlagárain; az éves adat a négy negyedév összesen adata.
2. lépés: minden negyedév változatlan áras becsléseinek átalakítása volumenindexekké, ahol az előző év átlaga = 100,0.
3. lépés: a volumenindexek összekapcsolása a referencia- és a bázisévek áthelyezésével, amely áthelyezés az éves indexek – mint láncolási tényezők (linkek) – segítségével történik. Azaz első lépésben lépésben az előző év átlaga = 100,0 indexeket átalakítjuk a kiválasztott referenciaév (esetünkben 2015. év átlag) = 100,0 indexekké, láncolás segítségével. Azaz az adott időszak előző év átlag = 100,0 típusú indexét meg kell szorozni az előző évek éves átlagindexeivel (linkek). Az így számított 2015. év átlag = 100,0 típusú index segítségével lehet előző év azonos időszaka = 100,0 indexeket számítani.

Módszertani megjegyzések a szezonális kiigazításhoz

A GDP-adatok szezonális kiigazítása a KSH-ban egységesen alkalmazott elveknek megfelelően a TRAMO-SEATS módszerrel, a JDemetra+ szoftver segítségével történt. Évente rögzítjük a program beállításait (az alkalmazott ARIMA-modellt, ennek paramétereit, a munka- és ünnepnaphatást számszerűsítő regressziós változókat), amelyek csak akkor változnak, ha az alapadatok revíziója ezt indokolja vagy az idősorok viselkedésének jellege erősen módosul. A számítás jellegéből adódóan a szezonálisan kiigazított adatokat minden időszakban felülírja az utolsó futtatás.

A szezonális kiigazítást a termelési és felhasználási oldalon a 2015. évi átlagárra visszaláncolt adatokra a publikációs szinteken végezzük és az így kapott szezonálisan kiigazított adatokból számítunk indexeket.

Miután a szezonális hatások éven belül jelentkeznek, ezért nem lehetnek hatással az éves számítások során meghatározott értékekre. Ugyanakkor a naptárhatás az egyes évek között is különböző lehet a munkanapok és szabadnapok eltérő száma miatt. A szezonálisan kiigazított negyedéves adatok éves adatokkal való összhangjának biztosítása érdekében a programfuttatás eredményeként kapott outputadatokat korrekciónak vetjük alá az Eurostat ajánlásai alapján. A negyedéves szezonális és naptárhatástól megtisztított adatok éves összegét az éves naptárhatástól megtisztított adatokhoz viszonyítjuk és az adatok közötti különbséget – az újraarányosítás elvét alkalmazva – a negyedévek arányaiban osztjuk szét az egyes részaggregátumok esetében. Ha az idősorban a naptárhatás nem kimutatható, akkor a naptárhatástól megtisztított idősor megegyezik az eredeti idősorral.

Bővebben»

A növekedéshez való hozzájárulás számítása

A növekedéshez való hozzájárulás megmutatja, hogy az egyes tényezők milyen mértékben magyarázzák a GDP változását. Ezt úgy számítjuk ki, hogy az egyes tényezők saját növekedési ütemét súlyozzuk a GDP-hez viszonyított arányukkal. Ehhez az szükséges, hogy a súlyok számításához használt adatok additívak legyenek.

A nemzeti számlarendszerben kötelezően alkalmazott láncolással megszűnik az additivítás az állandó referenciaévre (2015) visszaláncolt volumenindexek között. Mivel az előző évi áron számított adatokra még fennáll az additivitás, ezért ezekből az adatokból indulunk ki. Első lépésként kiszámoljuk a negyedéves hozzáadott érték adatokat az adott év átlagárán (pl. 2008 I. negyedévet a 2008. év átlagárán). Ezután egy adott nemzetgazdasági ág GDP növekedéséhez való hozzájárulása pl. 2009 első negyedévében úgy számítható ki, hogy a 2009 I. negyedévi előző évi (2008) átlagáron számított hozzáadott értékéből kivonjuk a 2008. I. negyedévi 2008. évi átlagáras hozzáadott értékét, majd elosztjuk a különbséget a 2008. I. negyedéves GDP összesen adattal (2008. évi átlagáron).

A külföld számla a rezidens és nem rezidens egységek közötti gazdasági műveletek elszámolását mutatja be, a külföld szempontjából figyeli a gazdasági eseményeket. A külföld számlán megjelenő forrásadatok a nemzetgazdaság számára felhasználást jelentenek és fordítva. A külföld számla termékek és szolgáltatások számlájának forrásoldalán a termékek és szolgáltatások importját, felhasználásoldalán azok exportját kell elszámolni. Az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek számla forrás- vagy felhasználásoldalán kell elszámolni minden olyan jövedelemelosztási műveletet, amelynek a külföld szektor is részese.

A negyedéves külföld számla összeállítása főként a fizetésimérleg-statisztika alapján történik, amihez a külkereskedelmi statisztikai adatokat, a munkavállalói jövedelem adatokat valamint az Európai Unióval kapcsolatos transzfereket a KSH számítja különféle adatforrásokból.

A negyedéves külföld elsődleges jövedelmekre vonatkozó számlájának legjelentősebb tétele a külföldről kapott, illetve a külföldre fizetett tulajdonosi jövedelem, amely tartalmazza a kamatokat, az osztalékot és a külfölditőke-befektetés újrabefektetett jövedelmét. Az újrabefektetett jövedelem egyenlő az adott évben keletkezett adózott eredmény kifizetett osztalékkal csökkentett értékével. Mivel az osztalékot nemcsak az adott időszaki eredmény terhére lehet megszavazni, a visszaforgatott jövedelem negatív is lehet, mivel a tulajdonos saját tőkéjének rovására is növelheti a vállalatból kivont jövedelmét.

A kormányzati szektor negyedéves adatai

A negyedéves kormányzati számlák összeállításának tartalmáról, módszeréről, az Eurostat felé történő továbbításáról két EU-jogszabály rendelkezik:

Ezen jogszabályokat figyelembe véve, valamint az ESA2010 módszertani elveit és az éves kormányzati statisztikáknál alkalmazott eljárásokat követve készülnek el a kormányzati szektor negyedéves nem-pénzügyi számlái.
A kormányzati szektorról közölt statisztikai adatok eltérhetnek az NGM által az államháztartásról közölt pénzforgalmi adatoktól. A főbb különbségek:

Az éves számlák készítésével összhangban a negyedéves adatokat március és szeptember végén felülvizsgáljuk.

Adatforrások

A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok bevételeiről és kiadásairól havonta készít jelentést a Magyar Államkincstár (MÁK), amit a KSH a negyedéves kormányzati számla összeállításához felhasznál. A helyi önkormányzatok bevételi és kiadási adatai negyedévente készülnek, a feldolgozás és összesítés után a MÁK továbbítja a KSH-nak. A társadalombiztosítási alapok bevételeiről és kiadásairól szintén havonta állnak rendelkezésre adatok a MÁK-tól.

A központi kormányzatba sorolt vállalatokról és nonprofit intézményekről néhány kivételtől eltekintve negyedéves adatokkal nem rendelkezünk, ezeknél az előző éves adatokból, illetve az adott év tervszámaiból kiindulva becsüljük az adott negyedévet, figyelembe véve a rendelkezésre álló adatokat (ilyenek pl. a költségvetés által nyújtott transzferek, a beruházási adatok).

Ezeket a pénzforgalmi adatokat az ESA2010 előírásainak megfelelő bevételi és kiadási kategóriákba soroljuk (törekedve az éves kormányzati számlákkal való konzisztenciára). A negyedéves adatok aggregáltabbak, mint az éves adatok, ahol sok részletező tábla teszi lehetővé az adatok ESA-kategóriákba való pontos besorolását. Olyan esetekben, ahol a megfelelő részletezettség negyedévente nem érhető el, az előző éves arányokat figyelembe véve osztjuk meg az adatokat a különböző kategóriák között.

A pénzforgalmi adatok között található pénzügyi tranzakciók (pl. hitelnyújtás, részvényvásárlás) a módszertani előírások szerint a pénzügyi számlákat érintik, ezekkel a tételekkel a költségvetési pénzforgalmi egyenleget módosítjuk.

A pénzforgalmi adatok átdolgozása eredményszemléletű adatokká

A gazdasági folyamatokat az események bekövetkezésének időpontjában kell elszámolni az ESA2010 szabályai szerint, ezért a pénzforgalmi szemléletű adatokat eredményszemléletűvé kell tenni. Az alábbi módszereket alkalmazzuk a különböző bevételi és kiadási kategóriák esetén:

Munkavállalói jövedelem (bérek és keresetek és a társadalombiztosítási hozzájárulások): az 1 hónapos időkülönbözettel korrigált pénzforgalmi adatokat használjuk. Azaz az I. negyedéves munkavállalói jövedelem kiszámításához a február, a március és az április havi pénzforgalmi kifizetésekkel számolunk.

Kamatok: a központi kormányzat esetén az Államadósság-kezelő Központ Rt. által számított, a felhalmozott kamatot is figyelembe vevő kamatszámítást használjuk.

Adók: a folyamatosan fizetendő adókat időkülönbözettel korrigáljuk. 1 hónapos időkülönbözetet alkalmazunk a jövedéki adó, az energiaadó, a pénzügyi tranzakciós illeték, a játékadó, a biztosítási adó, a KATA, a KIVA,a szakképzési hozzájárulás, valamint a személyi jövedelemadó esetében. A távközlési adónál 2 hónapos időkülönbözettel korrigálunk. A gyógyszerek után fizetendő adóknál 3 hónappal korrigálunk. Az áfánál az adóbefizetéseket 1 hónapos időkülönbözettel korrigáljuk, az adó-visszatérítéseknél a NAV által készített, adóbevallásokon alapuló, adott negyedévre járó visszafizetések adatát használjuk. A helyi adók zömét, amelyeknél évente kétszer kell fizetni, illetve az év végi feltöltési kötelezettséggel járó adókat (pl. társasági adó, EVA) negyedévente oly módon korrigáljuk, hogy az éves tervadatokból kiindulva becsüljük a negyedéves adatokat, és év végén a tényleges pénzforgalmi befizetéseket használjuk.

Társadalombiztosítási hozzájárulások: 1 hónapos időkülönbözettel korrigált pénzforgalmi adatokat használunk.

Támogatások: A vasúttársaságok egyedi támogatása 1 hónapos időkülönbözettel van korrigálva.

Mezőgazdasági nemzeti támogatás (ÁNT): az adott évre vonatkozó tervezett támogatás negyedévre eső adatát vesszük figyelembe.

A pénzforgalmi, majd az eredményszemléletű adatok összeállítása után bizonyos esetekben további korrekciókat kell végrehajtani. Ezek olyan műveletekhez kapcsolódnak, amelyek pénzforgalmilag nem olyan módon, vagy más összeggel, illetve később, vagy korábban szerepelnek az adatok között, mint ahogy azt a módszertani előírások megkívánják. Ilyenek pl. a Gripen-vadászgépek elszámolásával kapcsolatos korrekciók, külföldi adósság elengedéséhez fűződő tőketranszfer imputálások, devizahitelek végtörlesztésével kapcsolatos elszámolások, EU-transzferekhez kapcsolódó korrekciók stb.

Ezek után kerül sor az adatok konszolidálására, azaz a kormányzat alszektorai közötti és az alszektorokon belüli pénzmozgásokat az alábbi műveleteknél nem vesszük számításba: kamatok (D.41), egyéb folyó átutalások (D.7), beruházási támogatások (D.92) és egyéb tőkeátutalások (D.99)

A fent leírt módon összeállított bevételek és kiadások egyenlege adja meg az államháztartás ESA szerinti hiányát.

A hiány GDP-hez viszonyított arányánál a szezonálisan kiigazított GDP-adatokat használjuk.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:


Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás